A nagy Ő-höz rögös út vezet...

A tegnapi füstfelhő eredményeképp ma a teljes használhatatlanság állapotát sikerült elérnem. A vérnyomásom egyébként is 90/60 körül mozog, most úgy éreztem magam, mint egy 10/2-es vagyis a teljes élettelenség. Az ételek és evés gondolatával feküdtem, és ugyanez volt a napindító is. Reggelire még mindig a natur biomagvaimat eszem natúr joghurttal, tízóraira lenne a túró rudi, de reggeli után megmagyarázhatatlan erősségű vágy tört rám a sarki lazacos szendvics iránt. F.m.-mel is összevitatkoztunk,tényleg olyanok vagyunk mint a kisiskolások, így egyértelmű volt, hogy engedek a falásrohamnak. Hatalmas élvezetet jelentett, persze nem laktam jól. Az ebédre rendelt kaját is magamba tömtem. Az asztalomhoz visszaülve már a nadrágomat is kigomboltam, sőt a cipzárt sem hagytam a helyén, úgy ültem és faltam be a tábla karamellás milka csokit. Egy kis redbullt is felhörpintettem hozzá. Vacsorára betértem a McDonaldsba és mohón estem neki a sajtburgernek krumplinak és karamell öntetes fagyinak. A háj és a narancsbőr majd szépen  lassan ellepi a testemet és a saját zsírsejtjeim által fulladok meg. Tavasszal volt egy időszak,mikor láttam magamon,hogy azért ott az az 1-2 kiló. Be is fejeztem a zabálsát, utána kezdődött a szigor, és bizony nyár végén 1-1 fényképen, még némi hasizom is kivehető volt, ha szépen kihúztam magam. Most biztos majd megint addig eszem magam, amíg fel nem fedezek valami gusztustalan zsírpárnát vagy látható narancsbőrt. Akkor majd pánikba esem. - És már látom és hallom a gúnyos kommenteket - És hiába mondja mindenki, hogy ó jaj még 10 kiló is rádférne, és az az 1-2 meg sem látszana stb stb, nekem továbbra is a csontsovány lányok tetszenek. Egyébként legutóbb mikor otthon jártam 44,8 kg volt a reggeli súlyom - ez 2vel kevesebb mint 1 hónappal azelőtt, pedig ugyanannyit ettem - utána 2 reggelen 45,2. Nem akarok megint 48 kilóra feldagadni, jó nekem a 46. Jah, hogy igazából a sportnak kellene rendszeresnek lennie megint...igen,de lusta vagyok mióta az időjárás miatt nincs futás.

Míg nem olyan rég minden gondolatom a szex körül forgott, úgy már minden rezdülésem az evésre fókuszál.

Egyébként f.m-mel Izén és a "szopáson" vitatkoztunk. Megosztottam vele, hogy Izé szerint térjek észhez,ne vele kezdjek ki, és "akkor legalább már a főnöködet szoptad volna le". -neki csak ez az egy történés maradt meg abból,amit elmondtam- Hát f.m ezen kiakadt, vitatkoztunk,majd rendeztük sorainkat.és nem szereti magát ezt a szót sem.Hát valóban nem olyan szép,de ha ez a neve,akkor ez a neve..ő a "kedveskedés"szót használja az orális kielégítésekre.  Egyébként a szóváltás közepette megfogalmozódott bennem, hogy ő mindig jön azzal, hogy "szeretlek" én mindig jövök valami erotikus megnyilvánulással, és igazából, ha annyira szeretett volna már rég velem töltött volna egy éjszakát, vagy akkor csak 2-3 órát. Értem én, hogy azért ezt nehezebb megoldani,főleg,ha előtte 1 évben egyszer ment el valahova,de istenem,semmi sem lehetetlen. És persze megint mint mindig feltettem a kérdést: miért is csinálom én ezt?

Csak a karamellás milkára tudok gondolni,semmi másra.

Ma volt a 10milliószoros világnap,illetve egy 10mmilószoros világnap. És azt hiszem elég vidám napom volt. Egy új összeállításom volt rajtam,nagyon jól éreztem benne magam,dicsérték is.Sokat nevetgéltem egész nap,tettem a dolgom. F.m.-től megkérdeztem, hogy akkor ő most úgy filantrópiai szempontból ember barátilag szeret, vagy úgy,ahogy egy férfi egy nőt. Azt mondta, hogy nem úgy,ahogy mindenki mást, pedig ő ugye egy emberszerető típus, de ez az érzés nem olyan,ilyet senki iránt nem érez. Igen,ő úgy szeret,ahogy egy férfi egy nőt. Erre mondtam, hogy viszont neki akkor lehet nem is olyan jó a közelemben lenni, vagyis annyira lehet jó mint nem. Mondta, hogy pontosan,de hát mindig is ezt mondta. Még mindig az a karamellás milka...

Délután felhívott Izé. Az apukája 2 percre lakik tőlem,most is nála volt. Éppen indulnom kellett itthonról,pont elszívhattunk egy cigit. Felöltözve mentem már ki.És az ajtóm előtt a lépcsőházban szívtuk el. Első kérdése az volt mi van a munkatársammal. Mosolyogtam, és mondtam, hogy semmi igazából,mókázgatunk az irodában. Félszeg mosollyal kérdezte, hogy bent dugtok? Mondtam, hogy odáig még nem jutottunk el. Érdekelték a részletek. Majd megszidott, hogy de miért, és a családja,és ne csináljak már ilyet. Keressek egy olyat,akivel rendesen lehet. És már indult is volna a keze a ruhám alá. De mindig kiszabadultam az öleléséből. De,hogy akkor legalább csak egyszer hagy simogasson meg. Nem akartam, nem vágyom már rá. És mondtam,hogy ő meg csak azért akar látni, hogy megdugjon,nekem itt ne véleményezzen mást Most 2 perc huzavona után sikerült leállítani, és elindultunk. Kérdeztem miért nem a csaját fogdossa. "Hosszú".Mikor már harmadszorra mondta, hogy keressek egy rendes fiút. Akkor én is mondtam neki, hogy ő meg keressen egy rendes lányt. Ez is hosszú. Mielőtt elváltunk megölelgetett, és hogy ő majd a helyes útra terel. Barátnőmhöz mentem a hétvégén otthagyott cuccokért, lejárt könyvtári könyvekért összekötve mással is. A boltban vettem csokit chipset,tudtam,hogy még szükség lesz rá. Az úton észrevettem,hogy volt egy nem fogadott  hívásom Izétől.Visszahívtam,nem vette fel.

Megérkeztem.Füstfelhőbe borultunk. És kibontódott a karamellés milka. Úristen,a mennyei élvezet. Sms Izétől. Hogy semmi extra,később vágy,holnap dumálunk. Nem értettem,de mindegy. Mi csak röhögtünk,és néha megrémített a váltakozó dimenzió. Izé hív. Hogy csak el akarta mondani,ő nem azért akar látni,hogy szexeljünk. Már megint mi van? Ki ne találja még ő is, hogy igazából szerelmes belém. Na jó,ő nem fogja :). Mikor érzékelte hangulatomat,kérdezte mit csinálunk így. Nevetés,még egy még egy, nagy nehezen elmondtam, hogy a kajákról beszéltünk eddig - és tényleg arról -, nevetés,nevetés.

Sok mindenre vágytam,de arra nem, hogy hazamenjek, nem tudtam elképzelni, hogy tényleg hazajutok,de meg tudom csinálni..Az utcán,ami a villamoshoz vezet,némi félelem és pánik érzetem lett. Sötétben,rajtam kívül senki az utcán, én meg sétálok a kis citromsárga kabátkámban, hát elrabolnak, megölnek. De szerencsére nem. Várni a villamosra,ami végtelennek tűnt. Villamos,emberek,úh. Persze végig fantáziáltam a szexről,konkrétan f.m.mel,előtte mindenképp hasonló állapotokat kell elérnünk,bár ez már szóba került tényleg vele. Várakozás a buszra,az még több idő,de itt is elrabolhatnak megölhetnek. Jön,felszállás. Mikor már az utcámban sétáltam egy bácsi ült a földön,valamit mozgatott a kezében ki-be,én egy pillangókésnek láttam,na mondom remek,de közel érve láttam,hogy csak egy pipa volt....Meg tudom csinálni,hazaérek. És megcsináltam,Azzal a lendülettel nyitottam a hűtőt,két túrórudi.Jó volt csak kicsit feküdni,nem tudtam elképzelni, hogy lemossam a sminkemet és levetkőzzem.De erre is képes voltam,előtte a biztonság kedvéért még egy túrórudit megettem.

Jaj és a legvicesebb. Ülök a kanapén a barátnőméknél, és a kutyája áltt a hasamon és mellkasomon. És ahogy kimondtam hangosan: rajtam áll egy kutya. Kész,röhögtünk, igaz csak icipici yorkie kutyus. Majd mikor utána felfedeztem, hogy a kutyuska tüzel,és kimondtam hangosan: rám menstruált a kutyád. Hát úristen.

Boldog 10milliószor nap volt. Csak úgy ennék még,sokat,mindent.

F.m azt mondta teljesen belém zúgott, és én bármit kérhetnék tőle, megtenné, de tudja nem kérhet olyanra, hogy várjam meg, amíg ő rendezi az életét, mert az nyilván még hónapok kérdése. És addig nem tud igazán megszeretgetni, és elvinni randizni és hasonlóak. Mondtam neki, hogy én nem az új életében leszek szereplő, velem nem fog randizni. Én ebben az életében vagyok jelen, aki időnként megszeretgeti és kielégíti a szexuális vágyait. Még olyat is mondott, hogy tényleg már már őrült gondolatai vannak velem kapcsolatban, és egyedül az anyukája képes annyira felidegesíteni mint én, de én vagyok az egyedüli ember,aki testileg és szellemileg képes annyira felizgatni, hogy elveszti a fejét.

Viszonylag sokat beszélgettünk rólam. Szerinte azért nem egy kedves gondoskodó kisugárzásom van, ő tudja, hogy nagyon is kedves lány vagyok - ma a hétvégén készült padlizsánkrémemből hagytam neki a hűtőben falatkákat-, de egyébként első ránézésre inkább tűnök önzőnek, és olyannak, aki csak kapni szeret. És mindenkivel elutasító vagyok valószínűleg.

Izé is felhívott megkérdezni valamit, és mikor érdeklődött egyébként hogy vagyok, neki is elmondtam, hogy nem a legjobb passzban. Késő este is felhívott, hogy ne érezzem magányos kislánynak magam. Kedves tőle, még akkor is, ha egyébként az fordult meg a fejében, hogy majd jól visszadugja belém az életet, nem utalt rá, de hát azért ő Izé, akit a testem izgat.

Azt hiszem kezdődik a téli depresszió. Szombaton sem csináltam egész nap semmit, ahogy ma sem. a szombat talán még érthető is, tegnap este már nem tudtam mit kezdeni magammal, programot kellett volna szervezni. Ma dél körül ébredtem, és utána még 2 órát töltöttem csak úgy az ágyban, úgy éreztem az egész napot szeretném átaludni.  Na ekkor éreztem, hogy lehet kezdődik a rossz érzés...az utcára sem volt kedvem kimenni.Sajnos muszáj volt elmennem a boltig. Persze mikor elhagytam a lakást és minden érzékszervem felfogta, hogy milyen jó idő van, és valószínűleg milyen jó idő volt, akkor meakulpáztam egy sort. 5 körül kezdtem érezni, hogy lehet mégis van bennem némi élet, de nem sok. És tudom, hogy ha újra jó passzba kerülök, akkor meg fogok bánni minden elpazarolt percet, és főleg több elfecsérelt napot egymás után, de most éppen nem ez az időszak van. És egész nap csak ennék, a legkülönbözőbb ízekre vágyom együtt, és egymás után. Akarok tejszínhabot, uborkát, sushiet, csokit, kelkáposzta főzekéket, bolgnai spagettit, rántott sajtot, karamell szirupot, nachost, kovászos uborkát, még több karamell szirupot, és azt hiszem még sokáig tudnám sorolni mire is vágyom. A testedzést  egy ideje szinte teljesen hanyagolom, heti 1-2 torna vagy annyi sem. Zöldség-gyümölcs sincs minden nap az étrendben. Nem lesz ez így túl ígéretes. Nem vagyok Csernus Imre fan, de van 1-2 mondata, amit soha nem felejtek el, az egyik az, hogy ha tudjuk mit kell tennünk, de nem tesszük, akkor gyakorlatilag szembe köpjük saját magunkat. Ma is eszembe jutott ez a gondolat. Egyébként meg nálam is a Csernus módszer a nyerő, nem szépen finoman kíméletesen kell rávezetni valamire, hanem rögtön csúnyán szembesíteni a hibáimmal. Ugyan kiborulok, és ha kiabálnak velem még lehet sírva is fakadok, de más megoldás nincsen.

Mindig emlékeztetem magam arra is, hogy nekem gyakorlatilag semmi okom arra, hogy rossz érzésem legyen bármi miatt is. Nekem nincs rossz sorsom, vagy rossz életem. Persze mindig lehetne több és jobb, és majd idővel biztosan lesz is. De most csak vágyom valakire, aki ott van, vagy inkább itt van. Kézenfogva, átölelve. Bármennyire nem tudom elképzelni, hogy valakit beengedjek az életembe..És persze félő, hogy az a valaki ott állna az ajtóm előtt,de én mégis kulcsra zárnám. Az ablakon lehet kinyújtanám a kezemet, de beengedni már tudnám. Ellentétek, ebben is, mint minden másban.

Tegnap este valahogy lett volna kedvem megismerkedni valakivel, ez azért ritka pillanatok egyike. Eszembe jutott, hogy július óta nem randiztam, valljuk be az azért nem most volt. Volt egy időszakom,mikor úgy véltem mindenki megérdemel egy esélyt arra, hogy megpróbáljon elbűvölni. Hát ebből voltak érdekes szituációim. Mikor jött az a másnapi sms: találkozzunk, hát találkozzunk. Általában nem túl nagy kedvvel álltam neki a készülődésnek, és többször előfordult, hogy nem emlékeztem az illetőre. Úgy voltam vele, ha megadtam neki a számomat, akkor annyira szörnyű csak nem lehet. Az volt a taktikám, hogy mindig felhívtam a barátnőmet mielőtt odaértem a megbeszélt helyszínre, -telefonálok=nem csak úgy állok ott-  hogy ne tűnjön nagyon szerencsétlen helyzetnek, hogy nem ismerem meg az illetőt. De amennyire jófej vagyok, általában közöltem előre azt a tényt, hogy neki kell rám találnia. És hát bizony volt olyan, hogy nagyon nem örültem a megtalálómnak, és elgondolkoztam, én ennek miért??? Na mindegy, most nem ez a lényeg.

A szomszédságomban lévő vendéglátó ipari egységben lehet venni a legcsodálatosabb croissant,kakós-mogyorós és citromos-vaníliás függő vagyok, ha ilyet ehetek egyértelműen jól indul a napom. Délután belebotlottam egy csodálatos fülbevalóba és gyűrűbe, ez eldöntötte az esti fellépőruhámat. Közben pedig érkezett egy üzenet,f.m.től, csak az első néhány szót láttam, nem mertem elolvasni. Az a néhány szó pedig arról szólt, hogy szörnyen megaláztam mások előtt, nem, nem akartam tovább olvasni. Az esti lányos csevejünk elég őszintére sikeredett, családi titkokra derültek fények, és elemzésre kerültek a régi sokat jelentő kapcsolatok. Az alkohol persze elolvastatta velem azt az üzenetet,de csupán annyi állt benne a mások előtt való megalázáson kívül, hogy aki egy kicsit is kedveli a másikat,az nem tesz ilyet. (nem értem teljesen,mire gondol)Egy viszonylag újnak mondható szórakozóhelyre mentünk, már egy ideje vágyom ide, még az a 15 perc sorban állás sem tántoríthatott el. És nem is csalódtam a helyben sem külsőleg ,sem felhozatal szempontjából. Nemek arányát tekintve férfi dominanciát véltem felfedezni, és abból is a jobb fajtákat. Ennek ellenére mégis valahogy úgy alakult, hogy néhány angol mondaton kívül más kontaktom nem volt a férfi néppel. Ugyan szerintem külsőm tökéletes volt, ezek szerint a kisugárzásom nem a bevonzó alakját vette fel, Összefutottam egy fiú ismerősömmel, és mire visszaértünk a cigizésből már megtörtént a lámpaoltás, és a barátnőmék is hazamentek- ez már kb a megszokás,most is mondták,hogy ne fél órára tűnjek el,mondtam, hogy jaj nem, csak egy cigi, hát persze...- pedig még csak 4:30 köeül járt az idő, nem szeretem, mikor ilyen korán befejeződik egy buli. A ruhatárnál egy másik fiú ismerősbe botlottam. Ő még évekkel ezelőtt udvarolt nekem, mikor siófokon dolgoztam, majd tavaly nyáron összefutottunk egy szórakozóhelyen, és idén télen is. A legutóbbi találkozásunk alkalmával el tudtam volna vele képzelni egy éjszakát,de nem történt meg, egyszer tuti erről is külön bejegyzés fog állni. Mondta, hogy menjünk el reggelizni a McDonaldsba, milyen romantikus...de elmentünk. Elviccelődtünk, egyértelműen azt a kimaradt éjszakát szerette volna bepótolni,de az én vonzódásom hozzá akkora szólt, már nem. Bármennyire utálom a kort az öregedést és minden velejáróját, egyik előnye, hogy az ember egyre inkább tudja, mire van szüksége, és nekem  tegnap reggel nem egy 23 éves fiú ölelésére. Így szépen kiszálltam a taxiból a ház előtt, és mondtam, hogy az úriember pedig megy tovább.

7 óra körül kerültem ágyba,sajnos 2 óra múlva már ébren is voltam, és 2 üzenetet fogadott, mindkettő f.m.től, este nem reagáltam a megalázós sztorira. Azt írta, hogy még így is mindig csak rám gondol határtalan szeretettel, és nagyon csodálatos volt a tegnap esti öltözetem is - fb fénykép - és ne haragudjak rá, amiért őrült. Mivel nagyon úgy tűnt a méreganyagok nem hagynak visszaaludni, ezért kb 3 órás üzenet partynk volt, többek között megint elhangzott, hogy szeret csupa nagy betűvel, és mindenemet. Újabb 2 órás alvás és hosszú fetrengés után 5 órakor sikerült kilépnem az utcára, mikor már persze sötét volt. Nagyon jó vagyok....

És most megint azt érzem, hogy nem akarok egyedül tölteni egy szombat estét sem. Most nem jó egyedül, és e szerint fogok cselekedni is.

Én nagyon be akartam öltözni tegnap este. És egyébként is már nagyon éltetni akarom újra a hétvégi énemet. Azt találtam ki, hogy szépségkirálynő akarok lenni.Jó tudom, ez nem az az igazi jelmez kategória, de erre vágytam. Pont ezért voltam nagyon szomorú,mikor kiderült, hogy senki sem akar velem tartani egy szerda esti partyra. Egészen tegnap délutánig, mikor az egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy mégis csinálni kell valamit este. Gyorsan rohantam is munka után koronáért meg fehér szalagért.Átmentem a barátnőmhöz,el is kezdtünk italozni,cseverészni,készülődni.

A sminkesek most csukják be a szemüket. Nincsen alapozóm,annak ellenére, hogy tudom,csodákra képes, De most úgy éreztem szépségkirálynőként csak a tökéletesen tökéletes arcbőr jöhet szóba. Így a barátnőmét használtam,és hát bizony, lehet mégis be kell szereznem egyet - amikor nagyon nagyon ritkán az arcomra kerül,akkor mindig megállapítom,hogy kell -. Maga az egész sminkem is elérte a tökéletesség szintjét. Az igazi göndör fürtjeimre már nem volt idő,így a barátnőm néhány laza hullámot tett a hajamba. Amit azt hiszem én már nem is láttam, vagy hát így most már nem is emlékszem rá. Csak arra, hogy egyik pillanatról a másikra nagyon rosszul lettem. És így kész hajjal és sminkkel bedőltem az ágyba.

Ám előtte vagy közben elkövettem azt a hibát, hogy írtam f.m.-nek. Nagyon nem jó passzban váltunk el egymástól, és tudom,hogy ő meg egyébként is igen rossz passzban van. Így a roppant okos kis fejem és kezem  megírta neki, hogy ha nem mond semmit én akkor is szeretni fogom. Illetve azt hiszem ezt,azóta sem mertem újra elolvasni.Ezzel leginkább csak a probléma, hogy ugye állítólag ellenőrizve van. Hogy mit jelent ez pontosan, azt nem tudom.  Kedden megmondtam neki,hogy szeretnék kimaradni a családi drámából,és a kis erotikus kalandunkat meg elfelejteni. Délután leültünk beszélni szakmai dolgokról,sok sok zűrös helyzet van,amit neki kellene megoldania,a végén megöleltem és mondtam neki,hogy minden rendben lesz itt is,meg a magánéletében is.Nagyon szorosan ölelt,és nagyon kedvesen mondta,hogy nagyon nagyon szeret,és hihetetlen könnyedséggel mondtam, hogy "én is szeretlek". Azt hiszem ezek nem férfi-női szerelmes szeretetek, hanem olyan emberbaráti szeretetek. Mikor ma felébredtem és eszembe jutott a tettem, fogtam a fejemet, hát normális vagyok én???????? Lehet a felesége olvasta el,az biztosan remek szituációt eredményezett. Még szerencse, hogy lemerült és kikapcsolt a telefonom, és csak este értem haza, hogy feltöltsem. Rettegve kapcsoltam be. 2 új whatsapp üzenet. Egy ideig nem mertem megnézni őket. De aztán összeszedtem magam,és megkönnyebbültem,hogy nem tőle jött. És annak is örülök,hogy egyáltalán válasz sem jött. Az e-mailemet is ugyanilyen félelemmel néztem meg,lehet ott vár valami csodás levél,de nem. Ha baj lenne,az lehet valamilyen formában már eljutott volna hozzám.Persze nem biztos.Csak az a biztos, hogy hétfőn szégyenkezve megyek be, remélem nem beszélünk róla ,ne is beszéljünk semmiről.

Én pedig mondhatnám,hogy nem iszom egy ideig,és majd kevésbé leszek meggondolatlan meg ilyenek. De hát akkor hazudnék. Holnap este bepótlom a tegnap estét is. Ha holnap is rosszul leszek,akkor sajnos ez azt jelenti, hogy a szervezetem nem akarja visszafogadni a hétvégi ént. Vagy csak annyit,ami a Trend című filmben is elhangzik, hogy mindig egyél mielőtt belövöd magadat .

Egyébként tényleg uncsi már ez az f.m. sztori, főleg mert nem halad sehova. Az 1-2 majdnem szex nem kielégítő. És ma délután pedig azt az információt kaptam,hogy már nem is írkálhatunk egymásnak,mert otthon szigorú ellenőrzés van.Remel. Az hogy találkozzunk hosszú szervezést igényel, és bent is fokozottan kell azért figyelni. Már megint csak oda lyukadok ki, hogy ennek most mi értelme is van? Mert kb. semmi. Ha kiderül a 2 kis mókázgatásunk, akkor nem vele, hanem az állásommal is játszom. Eddig sajnáltam,mivel jobb magánéleti sorsra érdemes,de most már lehet nem. Lehet szeret kicsit mártír lenni, persze még mindig nem tudom,csak sejtem mi van akkor, ha egy gyermek és az iránta érzett szeretet kell előtérbe helyezni. De azért ennek akkor sincs sok értelme, az idő múlásával a "szenvedéstörténet",vagyis a vontatottság is egyenesen arányos, még akkor is, ha nekem van a valaha látott legszebb puncim -nem,erről sem teszek fel fényképet-

Szóval uncsi, és ezt a harcot inkább meghagyom nekik otthonra, Nekem úgyis a hétvégi énemre van szükségem,szép volt jó volt és szükségszerű ez a kis szünet,de újra akarom és kívánom a hétvégi cipőkopogást és szórakoztató történeteit. Jövő héten akcióba is kezdek.

It's time to say goodby

Napközben titokban éppen csak sejtetni, hogy már lekerült az alsónemű a szoknya alól. Mikor már mindenki hazament, hagyni, hogy felfektessen az asztalra. Látni f.m. arcán azt a zavarodottságot,ami egyben hosszú idő után felszabadította.

Közeledünk,közeledünk a beteljesülés felé

Tegnap este csak bevágtam egy kis hisztit,vagyis megemlítettem,hogy 2 nap bejelentett eltűnésért bizony én  visszavonulok a játékból. Ő azt állította,hogy ezzel tőrt döftem a szívébe, mert nagyon jól tudom,hogy mennyit jelentek neki.Váltottunk néhány üzenetet,és nem is tudtam visszaaludni, órákig éberen feküdtem: ezt most miért is csináltam? Ma csak délután jött be,egész nap nem volt köztünk kontakt. Először aktuális munkahelyi dolgokról beszéltünk,de muszáj volt rátérnem a mi ügyünkre. Kezdetben negatívan nyilatkozott,akkor éreztem,hogy "na ezt már megint elrontottam",és mikor belegondoltam,én már nem tudom elképzelni,hogy ne flörtöljünk egymással. De utána helyre állt a kommunikációnk, és azt mondta: "azt hiszem én szerelmes vagyok beléd". Minden gondolata én vagyok, és hogy az én szavaimmal éljen: megmérgeztem a gondolatait. Furcsa volt hallani,olyan könnyedén jöttek a szájából ezek a szavak. Annyit be kellett ismernem, hogy itt bizony az a baj, hogy már bennem is van méreg. Hogy ez pontosan mit jelent,még én sem tudom,de lehet valami elndult,lehet. Vagy lehet csak az érzés,és tudat,hogy milyen hatással vagyok rá+a szexuális vágy.

Hát így állunk.

Tegnap napközben volt F.m.-mel néhány üzenetváltásunk,majd írta, hogy most egy ideig nem fog írni,ne haragudjak. Értem én, hogy vidéki nagyszülő látogatás,meg nyugodt napok családozás, de ez eszembe juttatta, hogy mégis mi francot csinálok én????? Haragudni nem haragszom,de megásta a sírját nálam. Nem, velem ilyet nem lehet, még akkor is, ha elhiszem, hogy megőrül tőlem, és semmi értelme az állandó szexuális üzeneteknek.Ahogy Izétől is kaptam újabb hétvégi reggeli smst. Most úgy érzem meg kell húzni azt a vonalat, vagy ha jobban tetszik fel kell húzni azt a falat a múlt és a jelen között. És ebbe beletartozik Izé, és Fm. is.